Різдвяний віночок своїми руками

До різдвяних свят залишилося трохи більше 4 тижнів, але у шкільній бібліотеці вже панує магічна атмосфера Різдва.
Разом з учнями 3 класу створювали зимову казку. Вони робили власноруч Різдвяні віночки на двері.

Вважається, що вінок став традиційною домашньою прикрасою до Різдва завдяки лютеранам. Це було у 30-х роках 19-го століття, у місті Гамбург. Учитель богослов’я Йоган Хінріх Віхерн узяв на виховання декілька дітей з бідних сімей. Він багато розповідав їм про церковні свята та їхнє значення. Коли підійшла черга готуватися до Різдва, діти весь час питали, коли ж прийде це казкове свято?

Тоді вчитель Йоган змайстрував зі старого дерев’яного колеса вінок, прикрасивши його ялиновими та дубовими гілками і стрічками. По колу він розташував чотири великі свічки, що символізували чотири тижні передріздвяного посту, а між ними – дванадцять маленьких свічок, які запалював разом з вихованцями кожного дня. 

Саме цей різдвяний вінок і став прообразом усіх тих різноманітних новорічних вінків, якими ми так любимо прикрашати наші стіни, вікна та двері у ці зимові святкові дні.

Різдвяний віночок – це не просто прикраса. Це і родинний оберіг, і символ надії на щастя, благополуччя та достаток, а також запрошення для гостей.
Спочатку учасники майстер-класу дізналися: хто з європейців придумав перший вінок зі свічками; що означають кольори вінка, стрічки та дзвіночки; чому одні вінки розташовують на столі, а інші вішають на двері, а також красиві легенди пов’язані з цим добрим символом Різдва. А вже потім покроково власноруч зробили вінок своїми руками з доступних матеріалів.

Adventi koszorú története 

A régi időkben még boszorkányokban, gonosz varázslókban, gonosz lelkekben és többféle istenekben hittek az emberek. Ebből a korszakból származik a varázskör gondolata is: szalmából, fűzfa-vesszőből vagy fenyőágakból koszorút fontak, melyet vörös és aranyszínű szalagokkal díszítettek. A zöld a termést, az arany a fényt, a piros pedig az életet szimbolizálta. Maga a koszorú az örökkévalóság jelképe volt és az olyan varázserőé, amely sosem törik meg. Úgy gondolták, hogy az ilyen szent körrel minden gonosz szellemet elűzhetnek a háztól. Idővel persze feledésbe merült ez az ősi pogány szokás.

1838-ban egy protestáns lelkész, Johann Heinrich Wichern megalapította az első gyermekotthont Hamburgban, s naponta istentiszteletet tartott az ott élő kisgyermekeknek. A ház egyik termébe hatalmas csillárt készíttetett fából, és minden mise alkalmával egy-egy gyertyát tűzött rá. A keréken 23 gyertya volt, ami a karácsony előtti napokat jelölte, kifejezve a Megváltó születésének évfordulójára való várakozást. 19 piros gyertya jutott a hétköznapokra, négy fehér gyertya a vasárnapokra.

1860-ban Berlin-Tegelben született meg a gondolat, hogy fonott fenyőkoszorúval helyettesítsék a fakarikát, és a 24 gyertya helyett csak négyet tettek rá, amelyek a négy adventi vasárnapot jelképezték: így már elég kicsi lett a kör ahhoz, hogy a polgárok lakásában is helyet kapjon és széppé tegye az ünnepi várakozást.

Az első világháború után Németországban már minden családnál volt adventi koszorú, s szépen lassan a katolikus keresztényekhez is eljutott. Az 1950-es évek óta már Európa szerte általánossá vált egy-egy gyertyát meggyújtani a koszorún a karácsony előtti 4 vasárnapon. Magyarországon főleg a második világháborút követő időben vált szokásossá az adventi koszorú készítése.

A hagyomány szerint három lila és egy rózsaszín gyertyát helyeznek el a koszorún. A lila szín a bűnbánatot és a megtérést, a rózsaszín pedig a bűnbocsánatot és a közelgő ünnepet jelképezi. Az advent során ugyanis ugyanúgy önmegtartóztatással, bűnbánattal készülnek a keresztények a közelgő karácsonyra, mint tavasszal húsvét előtt. A koszorú négy gyertyája közül – a meggyújtás sorrendjében – az első, a második és a negyedik lila, míg a harmadik rózsaszín. A négy vasárnapból a harmadik kis szünetet jelent az önsanyargatás közepette, ekkor a küszöbön álló ünnep fölött érzett öröm kerül előtérbe. Ezt fejezi ki a rózsaszín gyertya.

Manapság többféle adventi koszorú készül. A gyertyákat vasárnaponként gyújtjuk meg, minden alkalommal eggyel többet. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amely a várakozónak Karácsony közeledtét jelzi.